Modern, mégis otthonos: mid-century modern

A lakberendezés egyik erőssége és nehézsége, hogy a stílusok könnyen keverednek egymással. A határok ritkán körülhatárolhatóak annyira, hogy egy picit se hassanak egymásra, és még a trendek is gyakran alakítják őket. Legutóbb a modern stílust mutattuk be részletesen, beszéltünk arról, hogy kinek való stb. Hogyha egyes elemei szimpatikusak is Neked, de a komplett irány mégsem nyert meg, ez a cikk neked szól!

Jó, jó, modern… De mi is az a mid-century?

A “mid-century” szóösszetétel nemes egyszerűséggel annyit tesz, hogy “század közepi”. A gyökerei mégis az 1920-as, 30-as évekbe nyúlnak vissza. A német mérnöki és művészeti elit egyik védjegye a Bauhaus stílus, de az erőfeszítéseiket sajnos megakasztotta a háború. Érdekes módon a negyvenes évek kimenetele ennek az iránynak a fejlődésére  a későbbiekben csak ráerősített. 

A nyertes USA gazdasági fellendülése eredményeként a fa munkalapokkal egyre egyszerűbben lehetett bánni, ami lehetővé tette a tömeges gyártást és azt, hogy az 50-es évek ikonikus kialakítású bútorai a tömegek számára elérhetőek legyenek, nem csak pár szerencsés vagyonosabb embernek.

A nevéhez hűen modern – mi teszi mégis mássá?

Mivel a mid-century modern is rendkívül nagy hangsúlyt fektet a funkcionalitásra – mondhatni ez a veleje -, illetve fontos, hogy a tér ne legyen túlzsúfolva, legyen légies, és még a geometrikus formák is nagy szerepet játszanak, könnyen beazonosíthatjuk ezeket a modern irányzatba. Ami miatt mégis más, az a színek és a vonalak, anyagok játéka.

A modern stílusról szóló bejegyzésekben már mondtuk, hogy fontos a kontrasztos színhasználat. A mid-century ezzel szemben nem a kontrasztokat, hanem a karakteres árnyalatokat szereti: a most trendi mély narancssárga, terracotta, valódi, kezelt fa (főleg mogyoró, de mindenképp valami mélyebb barna) és természetesen a zöld (növények és festék egyaránt jöhetnek).